Szent Márton ünnepnapjához rengeteg népszokás, néphit kapcsolódik. A római időkben a téli évnegyed kezdő napjaként volt számon tartva, amikor is az új termésből és az újborból tartottak lakomát. Ekkoriban általában ludat, azaz Mars, a hadisten szent madarát fogyasztották. Ebből lett később népies szófejtéssel a „Márton madara”. Erre épült rá a későbbi katolikus ünnep, a Márton-nap.

Később, az ókori Savaria városában, azaz a mai Szombathelyen megszületett Pannónia Szent Márton, akinek a legenda szerint a mostani Franciaország területén egyszer egy reszkető koldus kérte a segítségét. Szent Márton a történet szerint kettévágta a talárját, aminek a felét odanyújtotta a szegény embernek, aki a legenda szerint maga Jézus Krisztus volt. Márton hamarosan kilépett a légióból, papnak állt, később püspökké választották, ám amikor elérkezett az avatási szertartás ideje a későbbi Szent Márton inkább elbújt a libaólban. Azonban a libák hangos gágogása lebuktatta a bujkáló Mártont és nem tudta elkerülni a sorsát, egészen haláláig. A legenda szerint testét három nappal később, november 11-én helyezték örök nyugalomra, nemsokkal később pedig szentté avatták és ő lett a természetgyógyászok védőszentje.

Iskolánk hagyományai szerint november 10-én, pénteken mi is megemlékeztünk Szent Mártonról. Programunk szentmisével kezdődött, majd a kedvezőtlen időjárás miatt a lámpás felvonulás helyett különféle vidám vetélkedővel (akadályverseny, kukoricamorzsolás és csutkatorony-építés, zsíros kenyér kenő/evő verseny) folytatódott, majd cukorka kereséssel zárult. Közben minden részt vevő kedvére fogyaszthatta a zsíros kenyeret és a meleg teát.